Eltolódási polarizáció és a belső tér

Mivel a polarizáció a nettó dipólusmomentum sűrűsége, ezért

$$\mathbf{P}_{\alpha}=\rho \left\langle \mathbf{\mu}_{ind}\right\rangle$$ (84)

ahol $\rho$ a számsűrűség, $\left\langle \mathbf{\mu}_{ind}\right\rangle$ pedig a molekulán $\mathbf{E}$ külső tér hatására indukálódott indukálódott átlagos dipólusmomentum. Itt $\mathbf{E}$ az átlagolt makroszkopikus tér.

Az egy molekulán az eltolódási polarizáció miatt indukálódott dipólusmomentumot egy molekuláris polarizálhatósággal írjuk le. Ez a molekuláris paraméter megadja, hogy egységnyi térerősség hatására mekkora dipólusmomentum indukálódik a molekulán, tehát

$$\mathbf{\mu}_{ind}=\alpha \mathbf{E}_{i}$$ (85)

ahol $\mathbf{E}_{i}$ az ún. belső tér, avagy az a mikroszkopikus tér, ami az adott molekulára az adott időpillanatban hat. Ebbe beletartozik mindennek a hatása a az adott molekula töltésein kívül (ő a teszttöltés szerepét játssza). Ezért úgy szokták definiálni, hogy kimerevítik az adott időpillanatban a konfigurációt és eltávolítják a molekulát. A rendszer által keltett tér az így keletkezett üreg közepén adja a belső teret.